2013. március 11., hétfő

konzervposzt a vonatról


Amikor ezt írom, vasárnap délután, épp Prágába tartok, lehetetlen nevű kisvárosok mellett húzunk el, és nemrég megtalált cseh zene szól a fülemben.


(tökéletesen visszaadja annak a helynek a hangulatát, ahol a hétvégén voltam, valami olyasmiről szól, hogy vigyázz magadra az erdőben, mert jön a rém és megesz. mindezt hallás után értettem meg, és nagyon boldog voltam. ha megtalálom a dalszöveget, pontosabb magyarázattal is szolgálok.)

Valahol Brnótól nem messze voltunk a semmi közepén egy hatalmas régi házban, ami szálláshelyként fog üzemelni, ha március végén elkezdődik a  szezon. Mi azért voltunk ott, hogy nap közben rendberakjuk a ház környékét, cserébe este az ott dolgozó olasz önkéntes főzni tanított, a társaság Klara onarrivalja volt, meg néhány vállalkozó kedvű cseh. A lustulós városi életmód után jól esett egész nap kint lenni, és a télen összegyűlt dzsuvát gereblyézni, meg szögeket kiműteni az építkezés után maradt gerendákból. Szóval még mindig érzem a hátam, és egy fantasztikus akcentusú ír csávótól azt is megtanultam, hogy hogyan kell szakszerűen feszítővasat használni, valamint ha valaki valaha is fül alakú tésztát szeretne enni, ahogyan azt Olaszországban elképzelik, csak szóljon nekem.
Innen indultam el ma ebéd után, elindultam gyalog a faluba a brnoi vonathoz, szerencsére félúton még egy autót is sikerült lestoppolnom, véletlenül ugyanarra a vasútállomásra tartottak, ahová én. Aztán felszálltam erre a Bécsből Prágába tartó fantasztikus EC-re, ahol az ajtók gombnyomásra nyílnak és konnektor van az ülések mellett. Prágában Martinnal találkozom az onarrivalról (ő Ústi nad Labemben önkénteskedik az ottani KIE-nél, ez a végcél), a tervek még ismeretlenek, de magunkat ismerve annyira rossz dolgunk nem lesz.
És hogy még inkább ugráljak az idősíkok közt, azt is elmondom, hogy ezen a héten alig volt időm bármire is, mert hétfőn és szerdán este fejeztem be az angolóráimat (volt ebédszünetem napközben, de akkor is), csütörtökön hangversenyen voltunk az erasmusosokkal, pénteken pedig rohantunk, hogy elérjüük a vonatunkat, ami a Svycárnába (a hétvége helyszíne) ment. Meg felfedeztük a város legeldugottabb helyeit (ez tárasaágban valahogy egyszerűbb), és annyi helyre kellene még elmenni. Tervezünk egy englishday nevű angoltanulós hétvégi eseményt Klarával, megsokasodtak az angolóráim, bár a franciatanításról meg a kreatívkodásról már lemondtam. De minden kedden én találom ki a bölcsisek festegetős foglalkozását, ez is valami, és igazán felemelő élmény látni, hogy jól szórakoznak a drága lelkek.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése